2011. október 22., szombat

Jean Liedloff - Az elveszett boldogság nyomában- A kontinuum elv

A szülésem előtt egy héttel Éva barátnőmtől ajándékba kaptam Jean Liedloff Az elveszett boldogság nyomában című művét, melyet nagy gonddal feltettem a többi még ki nem olvasott fontos anyai énemet támogató könyvek sorába. Telt az idő, Babó cseperedett, és én nem nyúltam a könyvhöz.
Állandóan kísérletezgettem, figyeltem a gyermekem, és ennek köszönhetően állandóan bizonytalan voltam. Éreztem, hogy a ne vedd anyiszor az öledbe, tedd le, mert nem fog fejlődni a mozgása, és hasonló jótanácsok elsorvasztanak. Párom volt, aki mindig mellettem állt és támogatott. Együtt döntöttünk arról, hogy, ha Babó sír, akkor felvesszük; hordozzuk, ha igényli; a babakocsiban engedjük, hogy felálljon vigyázó támogatásunkkal; saját kanapén alszik anyával; szopizhat, amikor csak igényli. Jó érzés volt együtt lenni Babóval, de a különcség bizonytalanná tett és mégis valamilyen szakszerű megerősítésre volt szükségem.

Eljött az idő, hogy kézbe vettem Jean Liedloff Az elveszett boldogság nyomában című művét. Sok ott megfogalmazott témában úgy érzetem, pont ezt csinálom. Emellett rengeteg aha élményem is volt.
  • állandó testközelség anyjával vagy gondviselővel,
  • a gyermek jelzéseire állandó, de nem túlzott reagálás,
  • társas lényként alkalmazkodik a felnőttek elvárásához a családja tagjaként,
  • igény szerinti szoptatás,
  • szüleivel alszik, míg saját maga nem távozik,
  • állandó hordozás, amíg a baba kúszni vagy mászni nem kezd.
Szóval, ha másként nevelsz, ha hordozni szeretnél vagy hordozol, ha sokat figyelsz a gyermekedre érdemes elolvasnod.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése